Valami, amit régen írtam...

Nagyon, nagyon régen írtam ezt(legalább 3 hónapja :P), és arra gondoltam, hogy bizonyos emberek buzdítására (:P) közzéteszem, csak nektek!

1.fejezet

Az ötödik boltban

-Komolyan, Sally, muszáj ezt?
-Ugyan már, Mo! Nem minden nap mégy bálba! Ráadásul Adammel!
-És az otthoni sminkjeim, meg parfümöm nem jó? Feltétlen az a célod, hogy még ma felkeressük Port Sailes összes butikját, boltját, és áruházát? Már fáj a lábam!- panaszkodtam Sallynek, de rám sem hederített, csak keresgélt tovább az exkluzív parfümök között, amit rendelésre készítenek. Épp azt kereste, amit alig egy hete rendelt. Szantálfa, és liliom. Persze nem nekem, nekem még az üvegére se tellett volna. Saját magának keresgélt.
Nem tudtam megérteni, minek ekkora felhajtás egy bál miatt, amit minden évben megrendeznek. Ráadásul van otthon egy majdnem teli üveg narancs virág parfümöm, most mégis újat szándékoztam venni. Sally szerint illett hozzám a narancs virág, csak a különleges alkalom megkívánja a különleges parfümöt.
Hiába próbáltam megértetni vele, nem látta be, hogy nem pont egy új üveg parfüm fog nagyot lendíteni a népszerűségi-indexemen. Nem utáltak, de kétségtelenül nem volt annyi barátom, mint Sallynek. Mégis, most nekem keresgéltünk, mivel Sallynek nem volt párja. Elképzelhető, hogy ezért volt annyira lelkes, amikor kiderült, hogy Adam Horks elhívott a Szent Iván-éji bálba, ami holnap után lesz.
Hát igen, elég furcsa a bál előtt két nappal vásárolni, de Sally csak most ért rá, a húgommal, Beverly-vel pedig nem nagyon akartam vásárolni, mivel deszkás. És hát érthető, hogy nem akartam lötyögő gatyában, és csíkos pólóban bálozni.
Sally imádott vásárolni, sminkelni, és fodrászosat játszani- természetesen más fején. Nem bántam mindig, hiszen én is szerettem sminkelni, meg miegymás, de Sally mindenkin túltett. Képes volt egy embert fél óráig fésülni! Nem vicc! Aztán miután megfésült valakit, az illető hanyatt-homlok menekült, nehogy elkezdje, ne adj isten kifesteni a körmét. A másik kedvenc elfoglaltsága a vásárlás, sminkelés, és fodrászkodás után a Fashion TV volt. A harmadik pedig az, hogy nálunk tette mindezt, egyszerre.
Mindettől függetlenül Ő volt a legjobb barátom, és Ő is elfogadott, minden szeszélyemmel egyetemben. Vegyük például azt, hogy mit csináltam délutánonként. Nem a strandon süttettem magam, mint minden tengerparti, normális tizenhét éves, nem is dolgoztam, mint egy megszállott, főiskola mániás, hanem egy óvodában voltam kisegítő. Sally szerint hülyeség, pláne akkor, ha még pénzt se kapok. Ilyenkor általában az elmeállapotom felől érdeklődött. Ha megkérdi, mégis mért nem a parton vagyok, ha már dolgozni nem akarok, azt felelem, hogy a gyerekek megnyugtatnak. És ez igaz is. Ha az óvodában vagyok délután, észre lehet rajtam venni, mennyivel kiegyensúlyozottabb vagyok. Egyszerűen imádom, amikor rájönnek, hogy ha a nyuszi körbemegy a fa körül, és megtalálja az üregét, akkor bekötötték a cipőfűzőjüket.
Általában nincs túl sok pénzem, de nem is nagyon bánom. Néha-néha kirúgok a hámból, és elköltök egy csomó pénzt, de ez ritkán van. Vagy Sallyt, vagy a húgomat kísérem el vásárolni, de ténylegesen csak akkor veszek valamit, ha tetszik.
Szóval, mostani vásárlásunk célja az volt, hogy Sally tökéletesen felkészítsen a bálra, mind ruhaügyben, mind fiúk terén. Úgy csinált, mintha Adam lenne az első fiú, aki elhívott valahova. Még csak a parfümnél tartottunk, de ez volt az ötödik üzlet, és kilenc óta kóboroltunk. Lassan kezdtem éhes lenni.
-És mit szólsz… ehhez?- Sally már vagy a századik üveg parfümöt dugta az orrom alá.- Görögdinnye, ciklámen, baba rózsa. Azt sugározza: vad vagyok, de szelídíthető.
-Hát… szerintem ez nekem egy kicsit túl csípős.
-Nem baj!- és betette a saját kosarába.
-Figyu Sal, kezdek éhes lenni. Meg úgy látom, nem itt fogjuk megtalálni a „tökéletes” parfümöt. Mit szólnál, ha továbbállnánk? Vagy ha mondjuk, megtartanám a saját parfümöm?- a hangom elhalkult a mondat végén, amikor megláttam Sally villámló tekintetét. Szerintem kicsit túl komolyan vette ezt a bál ügyet.
-Szó sem lehet róla! A saját parfümöd itt van valahol, ami a saját énedet takarja. Nem azt a tizenöt éves, szende fruska énedet- mindezt olyan komolyan mondta, hogy elnevettem magam.
-Szende fruska? Én? Hát ez nagyon vicces! Amúgy meg, Bev is tizenöt, mégsem veszem észre rajta sem a szendeség, sem a fruskaság jeleit!- olyan jót nevettem, hogy egészen felvidultam, és kicsit vidámabban néztem Sallyt, aki újult erővel vetette bele magát a parfüm sorok közé.
-Ehhez mit szólsz?- Sally egy pillanat alatt ott termett, amint talált valamit. Most is így tette.
-Próbáld meg ezt. Orchidea, sárga tulipán, fehér baba rózsa, és karibi erdők illata.
Karibi erdők illata? Az meg mi a fene? De azért megszagoltam, nehogy ezen múljon a jókedve.
De nem is bántam meg.
Ez az illat más volt, mint a többi. Egyszerűen tökéletes. Szerintem inkább ez sugározta azt, hogy „vad vagyok, de szelídíthető”. Amikor nemrég megvettem a narancsvirág-parfümöt azért választottam azt, mert ha megszagoltam újra a nagyiéknál éreztem magam, pedig már réges-rég meghaltak. Amikor magamra fújtam azt a parfümöt, magam előtt láttam nagyiékat egy hintaszékben, a kertükben. Amikor ezt megszagoltam, magamat láttam, amint egy fehér ruhában egy ősi, rengeteg színű erdőben sétálgatok.

Megnéztem a címkét: Fancy. Tökéletes.
Igaza volt Sallynek. Ez volt az én illatom
-Hmmmm, Sal! Ez fantasztikus!
-És tudod, mi a legjobb? Le van árazva!
-Csodás. De te hány parfümöt vettél?
-Hát, úgy kettőt, hármat. Miért?
-Átlátok rajtad, Sally Parett! Csak azért adtad ide később, mert te is venni akartál magadnak!
- Nem igaz!
-Tényleg? Szóval, ha megkérdezek egy eladót, nem fogja azt mondani, hogy félre volt téve neked, ugye?
-Na, jó, bevallom. Félretetettem. De nem tudom, mi bajod. Lett parfümöd. Mehetünk. Ehetünk is, ha éhes vagy.
-Csak még valami: legközelebb az eladónál kezdem!
-Jaj, ne cirkuszolj Mo! Tudom ám, hogy te is élvezted!
-Mit is? Hogy majdnem el van dugulva az orrom? De végül is tök mindegy. Menjünk, mielőtt találsz magadnak még néhány parfümöt.
-Ez a beszéd Mo!
Már meg is bántam. Most jön a kedvenc része: a ruha.
Már előre féltem.