2. fejezet
Az kastély
Már a vonatból is könnyen lehetett látni az iskola körvonalait, hiszem óriási volt. Gigászian magasodott a föld felé mintha csak az eget akarná megérinteni. Bástyák mindenfelé, mint egy régi várkastély. Csodálatosan szép volt, de volt még ott valami, ami nem kézzel fogható valami, ami megborzongatja az ember hátát. Valami ősi és misztikus.
- Fantasztikus- szólt Gioanna
- Ti is érzitek ezt? – kérdezte Phoebe – feláll tőle a hátamon a szőr. Valami fura van a levegőben.
- Igen. – feleltük hárman kórusban.
- Azt hallottam, hogy a birtok valamikor régen egy gazdag arisztokrata családé volt a XVII-ik században. A fiúk Zachery szerelmes lett egy cselédlányba, de közben már volt egy menyasszonya. A fiú szakított a menyasszonyával a cselédlány Marie miatt. A családja örült neki, hogy megtalálta az igaz szerelmet, ha még Marie-ban is. A menyasszonya Roxanne viszont őrjöngeni kezdett. Úgy beszélik, hogy meggyilkolta Mariet és a hamvait a folyóba szórta széjjel. Majd egy boszorkánnyal meg átkoztatta az egész családot, akiknek többet nem látták nyomát. Azt mondják ők is meghaltak, de a tetemüket soha sem találta meg senki. Amikor Roxanne ráeszmélt mit tett, beleroppant a tudatba, hogy kedvese meghalt, mert ő még mindig szerette, csak a düh és a féltékenység elborította az agyát. Belevetette magát a tengerbe. Amikor nagy vihar van a folyó torkolatánál, az öregek szerint Roxanne és Marie találkoznak akkor. Sok fajta mendemonda járja errefele, azt is mondják, hogy Marie boszorkány volt és gonosz bűbájjal csábította el Zacharyt, és halála pillanatában ő átkozta el a birtokot és a családot és Roxannet is. - mondta Bessie
- Uh! Ezeket meg honnan tudod? – kérdeztem megrökönyödve, miközben a kastély felé sétáltunk.
- Hát, amíg ti aludtatok és utána néztem egy kicsit a lap topomon suli történetének.
- Szerintetek a többiek is érzik ezt a fura valamit? Mert nekem nem úgy tűnik, csak nézzetek rájuk, hogy viháncolnak.- Mondta Gioanna.
- Nem úgy tűnik. – értett vele egyet Phoebe.
- Ezt nem is értem, hogy-hogy ők nem érzik ezt, de mi meg igen?! – hitetlenkedtem – Habár gyerekkorom óta érzékeny vagyok az ilyen paramizériákra.
- Egy ideje én is - helyeselt Bess
- Én is, egészen kis gyermekkorom óta –mondta Gionna.
- Ezt a sort sajnos én sem törhetem meg. – kezdett bólogatni Phoebe
- Huuh… inkább ne is gondoljunk rá, mert ki ráz a hideg.
Végigmentünk a kavicsos ösvényen a kastély felé. A poggyászokat a vonaton kellett hagyni, mert azt majd beszállítják a kollégium részre kocsival, és onnan pedig a szobáinkba.
Végre elértünk a bejárathoz. A nagy szárnyas tölgyfa ajtók tárva-nyitva álltak, azon csordogált be a diáksereg. Így közelebbről még gigászibbnak tűnt az épület. Masszív finomra faragott kőből készült, körülötte hihetetlen zöld színű gyep. Torony-torony hátán, kis és nagy szárnyas ablakok, lőrések. Így közelebbről nem is tudom, hogy minek mondjam várnak vagy kastélynak. Talán inkább várkastély, ez a legtalálóbb szó rá. Amikor beértünk, boltíves mennyezet került a fejünk felé, egy hihetetlenül szép és régi freskóval, amin kis angyalkák játszadoztak.
- Gyerünk, gyerünk! Haladjatok gyerekek! – hallatta hangját egy nő, bizonyára tanár lehetett. –Menjetek az étkezőbe és osztályok szerint, és üljetek az asztalokhoz!
Lementünk egy lépcsőn, ez is kőből faragott volt, csak éppen márvány. Egy zöld szőnyeggel volt beborítva hogy az embert meg ne csússzon rajta. Az alagsorba érve tágas helyiség várt minket. Öt óriási asztal megterítve minden jóval mi szem szájnak ingere, (gondolom azok a diákok asztalai) és velük szemben egy szintén nagyon nagy asztal, ugyanúgy roskadásig megterítve, mint a többi, csak ennél már ültek (gondolom a tanárok). Halkan beszélgettek, és közben minket-elsősöket vizsgálgattak árgus szemekkel.
Amint minden diák begyűlt a helyiségbe tanári asztal közepén ülő nő megköszörülte a torkát, és felállt a székéből. Magas volt, hirtelen szőke, csinos, olyan északi típusú. Amint megszólalt néma csend lett a teremben. Hangja mély volt a megjelenéséhez képest és egy kicsit rekedtes is.
- A nevem Elinore Hulbert, én vagyok az iskola igazgatónője. Örömmel köszöntök minden diákot iskolánkban. Különösképpen az újonnan érkező elsősöket. Biztos vagyok, hogy az itt töltött idő a javatokat fogja szolgálni, és nagyon remélem, hogy élvezitek majd. Nem szólnék egyebet, arra viszont felhívnám a figyelmeteket, hogy a házirend egy-egy példányát minden hálóban megtaláljátok, kérem, tanulmányozzátok át. Bármilyen kérdéssel nyugodtan és bizalommal forduljatok az osztályfőnökötökhöz. Ezúttal megnyitom a tanévet! Vacsora után minden osztály az osztályfőnökével elvonul a szálláshelyére, ahol feltehetitek a kérdéseiteket. Jó étvágyat mindenkinek! –mondta befejezésként.
- Nem köntörfalazott sokat- Mondta Gioanna.
- Nem is baj az, én már úgyis farkas éhes vagyok! - Vágta rá Phoebe.
Mind megpakoltuk a tányérunkat, én salátát ettem steakkel. Nagyon finom volt. Miután mind tele ettük magunkat szétnéztünk az asztalnál, hiszem csak az osztálytársaink ültek ott. Mindenki négyes ötös csoportba vergődve beszélgetett vagy punnyadt, mert annyira jól lakott. Egy férfi felállt a tanári asztaltól és felénk tartott.
- Jó estét gyerekek a nevem Richard Frewer, én leszek az osztályfőnökötök. Úgy látom, hogy már mindenki eltelt ezzel a finom vacsorával. Megkockáztatom, hogy akár fel is mehetünk a hálókörletetekbe. – szimpatikus embernek tűnt. Magas volt, olyan 185cm minimum. Napbarnított bőre és széles vállai voltak. Világosbarna haja és hozzáillően barna szeme Edzettnek tűnt, nem az a body buildinges, hanem az olyan, akinek benne van a genetikájában. Olyan volt, mint egy felnőtt kiscserkész, midig mosolygott, és vidámnak, szolgálatkésznek látszott. Szépen libasorban felmentünk az alagsorba vezető lépcsőn majd fel még két emeletet és ott voltunk az elsősök hálókörleténél.
- Jobbra lányok. – kacsintott a lányokra – Ballra fiúk. És semmi keveredés! – nevetett egy nagyot. – A hálószobák négy személyesek az ajtóra fel van függesztve egy lista, hogy ki melyik szobába tartozik. Fürdőszoba minden szobából nyílik. A házirend a kandalló felett. Ha megkérhetlek benneteket – ez most inkább a fiúknak mondta – ne dobjátok bele a tűzbe és ne húzzátok le a WC-n! Az órarendetek mindenkinek a szobájában van névre szólóan, ahogy az iskolai egyenruha is. Amit – most ezt nekünk lányoknak címezte – szabályellenes átalakítani. Habár ezt nem sokan veszik tudomásul, na de mindegy is. – mosolyodott el. - Ha valami baj van, hívjátok fel a tanárit és kérjetek engem. A telefonszám listát ott találjátok a telefon mellet, ahonnan csak azokat a számokat lehet felhívni, amik rajta, vannak a papíron! Mindenkinek jó éjszakát és jó munkát kívánok holnapra. - mondta majd eltűnt a lépcsőfordulóban.
Bementünk a hólkörletünkbe és megállapítottuk, hogy mi négyen egy szobába kerültünk. A körlet nagyon szép volt, nagy kanapék és kényelmes fotelek szegélyezték. És habár nem volt hideg, a kandallóban otthonosan ropogott a tűz. A szobánkba érve levetettünk magunkat az ágyunkra. Egyszerű szobák voltak, négy ágy, négy íróasztal székkel, egy fogas és négy szerény. Fürdés után már beszélni sem volt erőnk, hiszen holnap nehéz napunk lesz.
- Jó éjt lányok! – mondtam majd szinte rögtön el is aludtam már.
- Jó éjt, mondták kórusban.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése