Tudom, régen voltam, de most kicsit pótolok rajta. Pedig írkáltam én! Most néhány vers, még elég rövidek.. Köszönet érted Tudod, ha te nem lennél, Köszönöm. Ez az Élet része Mit tehetnék? De a barát csak egy példa. Csalódhatsz. Ilyen az Élet. Barátnő(i)mnek Ha majd azt mondom, hogy elmegyek, Ne feledd, én veled leszek, miénk a világ! Itt az idő Nehéz lesz ezt elhinned: Nem tehetsz semmit, csak engedd el,
most én se lennék,
s nélkülünk üres lenne a világ.
A legfontosabb, mit mondanom kéne
egyszerű, de összetett.
Hogy létezel.
Ez benne van a pakliban.
Az élet változik, most véget ér a színdarab.
Kit hiszel, hogy barátod, lehet hogy majd hátbatámad,
s soha nem tudod meg, mit tettél,
hogy ezt kaptad.
Lehet, a családod lesz, ki orvul megszabadul tőled.
Nem tudhatod, hisz' ez is lehetséges.
s kérdezem mi lesz veled,
válaszold azt: emlékezek.
A barátság szívünkben megmarad,
az élmények, s fényképek
majd mutatják kik voltunk,
s mivé lettünk,
ha már nem vagyunk együtt.
még ha nem is vagyok melletted,
nézz egy csillagra, s gondolj közbe rám,
s együtt higyjük azt:
az idő eljött, el kell engedned.
A kislány mára felnőtt lett,
s élete talán boldog lesz.
még ha nem is teljesen.
Fogd meg néha kezét, hogy érezze,
még azért ott vagy mellette.
2009. november 1., vasárnap
Versek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Lilllaaaaaa.... Hát ezek gyönyörűek és meghatóak, mind az összes!
Csodás :D
Megjegyzés küldése